szárd mese

Szépen lezártuk az évet, szárdul énekeltünk az olasz szárd lektorunknak, Maria Cristina Serra-nak, és megbeszéltük, hogy őszig vizsga, meg nyaralás lesz... 3 nap múlva csöngött a telefon, hogy az olasz intézetben a Szárd Napok megnyitóján szívesen látnának minket, mint fellépőket... Gyors telefonok: holnap délelőtt fel kéne lépni,ráérsz? Általában döbbent csönd, majd röhögés volt a válasz...
"Fortunatamente" a többségnek sikerült elszabadulni, így együtt szerepelhettünk a "Tenores" szárd népzenei együttessel... Ez konkrétan öt alacsony Nagyhasas Bácsit jelent, akik dialektusban, rusztikus hangképzéssel énekelnek, és népi hangszereken, pl. "triauloszon" játszanak, (három nádsípból áll, játék közben rakják össze...) ja, és körlégzéssel fújják legalább tíz percig.... (de persze előtte illedelmesen elnézést kértek a lányoktól: "ne ijedjetek meg majd, amikor ezen játtszom, előtte felfújom magam, mint egy béka, és csúnya leszek!)
Aztán Signore Marianacci (Direttore dell'Istituto Italiano di Cultura) meginvitálta az egész kórust estére, a zártkörű vacsorára, az Olasz Intézet nagytermébe, ahol természetesen szárd étel és ital különlegességeket lehet nagy mennyiségben megízlelgetni. Egy kis mirtillo és vino után a magyar - szárd nyelvrokonság határozottan bizonyíthatóvá válik..
- új esti köszönésünk: "Buona Serra"
Olyan jól éreztük magunkat, hogy fotót nem csináltunk, talán majd Serrától meg lehet szerezni azt a két három kattintást...